A Nemzetet iszonyúan akarja egyesíteni – a konkrét Attilát vagy a konkrét Lászlót viszont körberöhögi.
Kollár Kinga most kellően „pozitív” lehet, erősen bizakodhat: minél többen csatlakoznak pártvezérének vakáció előtti másfél hetes spontán sétájához, azaz minél több életerős, aktív ember hagy ott csapot-papot, hogy jószándékú biodíszletként vegyen részt a látványpolitizálás mesterének Budapest és Nagyvárad közötti szelfimaratonján,
annál kevesebben dolgoznak munkaidőben, ergo annál kevésbé nő a GDP. Win-win,
úgymond: egyfelől kiváló beállítású vadonatúj fotók kerülhetnek be a TISZA-vezér „zászlólengetős, hátizsákos, természetes fényes” feliratú portfóliójába, másfelől munkavállalók maradhatnak távol a termelőtevékenységtől – mesteri az akció, meg kell hagyni.
Magyar Péter, miután a múlt héten kivételes jelleggel befáradt munkahelyére, hogy egy
orbánozással és hazugságokkal gondosan tűzdelt kis felszólalással
háborogjon a magyar miniszterelnök fizetésének összege miatt (igen szigorú hanghordozással és határozottan háborgott ő, a Diákhitel Központ egykori vezérigazgatója, akinek 2021-ben havi szűk négymilliós fizetést biztosítottunk mi, adófizetők, miközben a miniszterelnök mindent egybevéve 2,7 milliót vitt haza – mostanra ez az aránytalanság annyiban változott, hogy a hatályos jogszabályok alapján Orbán Viktor 2025-ös havi jövedelme kétszázezer forinttal meghaladja azt a havi összeget, amennyit 2020-ban Antall Péter, az egykori Antall József Tudásközpont igazgatója tett zsebre, aki mára, miután intézetét közpénzzel elkövetett súlyos „luxizás” miatt bezárták,
szintén „kiábrándult”, és feketeöves magyarista lett;
sokatmondó, hogy a TISZA-vezér az egy szem miniszterelnök fizetésén rugózik, míg az efféle jövedelmeket pont nem sérelmezi, azok áradjanak; zárójel bezárva) – tehát miután háborgott egyet amiatt, hogy mennyit keres egy magyar országgyűlési képviselő, a saját európai parlamenti képviselői fizetése mellé (havi 11 000 plusz 5000 euró) gondosan élesített egy új adománygyűjtő oldalt, és aznap, amikor az általa alelnökölt európai parlamenti szakbizottság épp a felhős Brüsszelben ülésezett,
szerda délelőtt kiállt a napfényes Budapesten a Bazilika elé, háromnegyed órás beszéddel vezetvén fel, hogy ő most vándorútra kel,
hogy lépésről lépésre újraegyesítse a nemzetet.
Kell is neki egy kis fejszellőztetés, néhány nap Camino, hisz rettentően fárasztó nap mint nap
éjszakába nyúlóan nyomogatni Facebook-szerte a röhögő és bohócfejecskéket,
valamint küldözgetni az épületes „Hello Fidesz-troll” típusú beszólásokat magyar honpolgárok visszafogott és szabatos véleménynyilvánításai alá. Tényleg nem lehet ezt huzamosabb ideig kikapcsolódás nélkül végezni; időnként fel kell állni, bele kell mondani a kamerába eltökélten, hogy most pedig megyek nemzetet egyesíteni, az arra éhező emberek közé békét, szeretetet és tiszteletet vinni.
„És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. (…)
Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak” – mondja erre a bölcs Moviszter doktor Kosztolányinál, mutatis mutandis. A Nemzetet iszonyúan szereti, sőt, egyenesen odavan érte, ha az uncsi brüsszeli ülésteremben való robotolás helyett napsütötte mezők mellett lehet ezen eszme jegyében fotózkodni –
a konkrét Attila, a konkrét Bence vagy a konkrét László viszont, amennyiben nem hajbókol az elvárt intenzitással, a legjobb esetben kiröhögést, alapértelmezetten pedig megvetést érdemel.
Óvatosan kérdezem: azt a mondatot például, hogy „aljas, mocskos senkik vagytok”, ki mondta legutóbb magyar embereknek? George Simion vagy Magyar Péter? Simán lehet, hogy George Simion is, nincsenek illúzióim, de hogy a Tisza-vezér biztosan, azt felvételek tanúsítják.
Mindeközben a 2016 óta futó Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében közel 900 magyar óvoda és bölcsőde épült vagy újult meg magyarlakta területeken – Erdélyben például 480 felújítás és 90 új intézmény az eddigi mérleg; áprilisban épp a partiumi Szalacson adtak át egy újabb ovit. „Az anyaország biztosította az anyagi hátteret, de a helyi közösség, az önkormányzat és a plébánia is kivette a részét a munkából” – hangzott el az átadóünnepségen.
De bezzeg a Slimfit Nemzetegyesítő most egy kamerateam kíséretében odagyalogol.
Kárpátalján legutóbb Korláthelmecen adtak át új óvodát („A 300 millió forintos beruházás kizárólag magyar állami támogatásból valósult meg, és 45 gyermek befogadására alkalmas”); arrafelé a közel 200 helyszínen biztosított óvodatámogatások, felújítások és építkezések révén azt az intézményrendszert építi szó szerint vissza a magyar állam, amelyet a szovjethatalom felszámolt.
Erre vonatkozóan esetleg van a TISZA-vezérnek bármiféle meglátása?
Ki meri mondani, hogy ha bármikor az életben bármiféle hatalmat kapna a kezébe, ő bizony folytatná ezt a programot, akkor is, ha bázisának exdékás és exjobbikos tagjai szerint egy fillért se kapjanak a „románok”? S ha véletlenül kiderülne, hogy túlígérte magát, akkor a diaszpórának juttatott forrásokhoz nyúlna-e hozzá, vagy valami máshoz?
Nagyon fotogén, ahogy a nemzeti lobogóval a hátán fát locsol az Andrássy úton,
de talán izgalmasabb lenne ezekre a kérdésekre adni egy határozott és konkrét választ.
A 2011-ben indított Határtalanul program keretében tavalyig 900 magyarországi településről több mint félmillió diák kirándulhatott határon túli vidékekre; a mostani tanévben mind az 1672 érvényes pályázatot támogatták, így újabb közel 52 ezer tanuló tapasztalhatta meg a nemzeti összetartozást.
Minden politikusi szelfi nélküli, szikár beszámolókból tudhatja meg mindezt a kifejezetten utánanéző polgár,
vagy az egyes iskolák honlapjairól vadászhatja össze egyesével a konkrét részleteket (a jászapáti hetedikesek most koszorúztak Aradon, közben csömöri diákok barangolnak a Délvidéken, nyíregyháziak meg a Szepességben; újpesti tanulók most fotóztak a buszukból medvét a Kárpátokban, a hajdúszoboszlói és a ceglédi tanulók viszont már épp visszatértek Székelyföldről, ahogy Pannonhalmán is már az élménybeszámolónál tartanak, benne focimeccsel és korondi taplászattal, satöbbi).
Bezzeg a TISZA-vezér mennyivel látványosabban kommunikálja, hogy ügyesen megöntözött egy fát
– ezzel együtt nyilatkozhatna arról, hogy okos és építő-nemzetegyesítő jellegű kormányzati programnak tartja-e a Határtalanult.
Vagy hogy mit szól a tavaly Beregszászon nyílt fejlesztésösztönző irodához, amely a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériummal a háttérben uniós forrásokat igyekszik Magyarország közreműködésével, tanácsadásával becsatornázni Ukrajnába(!), ezen belül persze elsősorban Kárpátaljára.
Nevezhetjük ezt példás európai projektnek, magyar–magyar együttműködésnek,
az ész nélküli uniós bővítés bölcs alternatívájának, amelyet adott esetben akár Manfred Weber figyelmébe is lehetne ajánlani, vagy az úgy nem jó, mert még a végén bukna a narratíva és felszabadítanának valamennyit a visszatartott brüsszeli forrásokból?
De nem sorolom tovább:
hátha a Nagy Menetelő két fotó között magától is tételesen végigelemzi az összes vonatkozó kormányzati intézkedést,
ahogy valamirevaló politikushoz illik, a szorgos iskolásokat segítő „Szülőföldön magyarul” programtól egészen a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával működő Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központig (és annak falugazdász programjáig) –
nevesítve, melyikkel milyen mértékben „árulja el” az anyaország a határon túliakat.
Addig is kellemes gyaloglást – közben mi a munkahelyeinken (katedrán, metróalagútban, raktárban vagy irodában) megtermeljük a következő kárpátaljai magyar óvodára valót is.
Szelfik nélkül, szívesen.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mi a közös a vizslási fejlesztőszobában, a győri robotcellában és a ceglédi sgrafittóban? Hogy valószínűleg egyikről se hallottunk a Facebookon. Francesca Rivafinoli évértékelője, I. rész.
Ezt is ajánljuk a témában
Az új etyeki egészségháztól valószínűleg a legmegátalkodottabb mindenszarista is el lenne ájulva, ha Burgenlandban bukkanna rá. Francesca Rivafinoli évértékelője, II. rész.
(Nyitókép:Somogyi Hírlap/Muzslay Péter )
Ezt is ajánljuk a témában
Csodálatos igazságbeszéd ez: a TISZA „Párt” geostratégiai igazságbeszéde. Francesca Rivafinoli írása.
Erdélyt és Partiumot ennyire magától értetődően „román földnek” azok a román szélsőjobboldaliak nevezik, akik szerint Székelyföld nem létezik.
„Magyar Péterék Erdélyben valóban kívülállók” – mondta a nagyváradi Szent László Kulturális Műhely elnöke.
„Egyre szervezettebbek, egyre erősebbek vagyunk. A jövő a Patriótáké!” – jelentette ki Gál Kinga.
„Ne félj, Enikő, neked is, ahogy az összes társadnak, meglesz a jutalmad!” – fogalmazott a baloldali teológusnő.
Az ukrán titkosszolgálatok brutális akciói – az Északi Áramlat robbantásától gyilkosságokig – új valóságot teremtettek. Közben Magyarországon is aktívak: kémbotrány, gyanús politikai kapcsolatok.
A bukás nem borítékolható, de az biztos, hogy rendkívül nehéz dolga lesz a megújulás ígéretével elnöki széket nyerő Nicușor Dannak.
Mindeközben a Liverpool legendáját kiállították profi pályafutása utolsó mérkőzésén.
